A/N: Megjöttem a kövi résszel gyerekek:D Sajnálom, hogy egy darabig nem voltam, de tudjátok nagyon nehezek voltak a vizsgák. De mind nagyon jól sikerült, úgyhogy most nagyon happy vagyok:D Na de elég belőlem, gyerünk olvasni!
puszi(L)
- - Ott vagyunk már?
- - Még nem.
Hangzott el már vagy ezredjére a párbeszéd. Nem tudom mióta sétálhattunk így, de az igazat megvallva már nagyon untam a szembekötősdit. Robin DeNoir…ezt még visszakapod. Lassan lépegettünk a puha avarban, közben figyeltem, nem lépek-e bele valamibe, de nem. Robin egész végig tényleg angyalként viselkedett. Nem mentem neki egy fának se, nem buktam fel semmiben, és nem estem bele semmibe. Azért ez egy teljesítmény. Egy perc telhetett el így csöndben, majd megint megszólaltam.
- - Ott vagyunk már?
- - Komoly problémáid vannak a türelemmel, Hercegnő. - gúnyolódott.
- - De hát, ha egyszer nem mondod el hova megyünk! - kiáltottam fel most már kimerülten. Kit akarok becsapni, hullafáradt voltam.
- - Egy olyan helyre, ami szerintem tetszeni fog neked. - éreztem a mosolyt a hangjában. Ez új. Szóval tetszeni fog nekem? Ajánlom is…
- - Itt vigyázz. Kicsit göröngyösebb a talaj. - tényleg az volt, sőt nem kicsit, nagyon. Ha nem fogta volna a vállamat, biztos, hogy huppantam volna egyet-kettőt. Még így is sikerült elcsúsznom, vártam, hogy hozzáütődök a talajhoz, de helyette két erős kéz kapta el a derekamat.
- - Én szóltam. - nevetett mögöttem Robin és talpra állított. - Ne aggódj, mindjárt ott leszünk. - Na, végre!
- - Hol vagyunk? - kérdeztem. Közben hallottam néhány neszt. Az erdő zaja mellett lehetett hallani még valamit…olyan volt, mint a vízcsobogás. De van egyáltalán víz az erdőben? Még soha nem találkoztam vele, habár ilyen messzire még sosem jöttem.
- - Mit hallasz? - mormogta a fülembe. Előrébb mentünk, a hang felerősödött.
- - Vizet.
- - Jól van. Leveszem a kendőt. - zene füleimnek. A sötétség lassan lehullott a szemem előtt, és elém tárult a világ. Vagyis a világ elmosódott mása, a szememnek még hozzá kellett szoknia a hirtelen fényhez. Amikor ez sikerült, egy gyönyörű látvány tárult elém. A kezemet a szám elé kaptam, a meglepődöttség, és boldogság jeleként. Előttem egy kis tavacska állt, elrejtve a fák sűrűjében. A tavacskába egy kis vízesés csobogott, milliónyi színben csillogva, ahogy a nap rávetette sugarait. Tehát nem tévedtem, tényleg vizet hallottam. Kisebb kőút vezetett a vízesés mögé, gondolom egy barlangot rejtve. A tóban ezernyi tavirózsa sorakozott, fehér és rózsaszín színben. A parthoz közel egy kis madárkát véltem felfedezni, ami a jöttünkre élénk csipogásba, és ugrándozásba kezdett.
- - Robin…ez gyönyörű. Szóhoz se jutok…
- - Tetszik? - kérdezte szégyenlősen.
- - Hogy tetszik-e? Imádom! - hirtelen a karjaiba vetettem magam, és átöleltem. Meglephettem vele, mert kissé hátratántorodott, de aztán ő is átkarolt. Egy percig maradtunk ebben a helyzetben, csendben, majd Robin megszólalt.
- - Na? Megérte a várakozást? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán.
- - Igen. - sóhajtottam. Utáltam beismerni, mikor igaza volt.
Odasétáltunk a tóparthoz, és két kőre ültünk le. Egy ideig néztük a vizet, majd egy morgásra lettünk figyelmesek. Hátranéztem, és megláttam Wrolfot, aki felénk rohant teljes sebességgel. Biztos elkódoroghatott, amikor nem figyeltünk. Én kedvesen elmosolyodtam, de Robin – nagy meglepődésemre – felpattant, és tett pár lépést hátra.
- - Mi bajod? Ez csak Wrolf! - az állat közben odaért hozzám, és én megvakargattam a füle tövét. Aztán odaballagott a fiúhoz, és hozzásimította az orrát.
- - Maria? - szólalt meg Robin kissé félve.
- - Azt szeretné, hogy simogasd meg.
- - Jól gondolom, hogy ez ugyanaz a dög, ami ki nem állhatja a búrámat?
- - Ne nevezd így! - oktattam ki. - Különben is, most már kedvel téged. Hiszen segítettél nekem, és már nem akarsz elkapni. - Kíváncsian néztem, ahogy Robin remegő kézzel, de megsimogatta az oroszlán fejét, és megkönnyebbülten felsóhajtott.
- - Látod? Mondtam én. - mondtam kicsit pimaszul. Erre elmosolyodott és elengedte Wrolfot. Az oroszlán túrbóra kapcsolt, és belegázolt a tavacskába egy nagy csobbanással. Na ne.
- - Wrolf! Gyere ki onnan! Wrolf! - de hiába kiabáltam, a kutyalelkű állat csak tovább úszkált a vízben, mit sem törődve a parancsaimmal. - A bácsikám meg fog ölni.
- - Ugyan, egy kis víz nem árt senkinek.
- - Persze, csak Benjamin bácsi idegeinek. - felnevetett. - Meg nem hiszem, hogy mikor hazaérek, egy bőrig ázott fekete oroszlán társaságára vágyna…- tettem hozzá gúnyosan.
- - Hmm…és mit szólna egy bőrig ázott unokahúgocskához? - mire észbe kaptam, Robin már a karjai között tartott, készen rá, hogy a vízbe dobjon.
- - Robin! Ne csináld, ez egy új ruha! - nevettem és próbáltam kiszabadulni a szorításából.
- - Ugyan, egy kis víz nem árt senkinek. - ismételte, és közben végig vigyorgott. Egyre közelebb vitt a vízhez, ez már korántsem volt tréfa.
- - Robin! Most azonnal tegyél le! - förmedtem rá dühösen. Megérezhette a hangomon a dühöt, mert rögtön lerakott és rám nézett.
- - Nyugalom, Hercegnő! Csak egy vicc volt…- mondta homlokráncolva. Erre pajkosan elvigyorodtam, és egy taszítással belelöktem a nagy vadászt a tóba. Nagy csobbanással, és egy meglepett kiáltással ért célt. Mikor feljött levegőért, szitkozódni próbált, de a torkából feltörekvő víz megakadályozta ebben, és elég komikus látványt nyújtott. Hatalmas nevetésben törtem ki. Egy pillanatig még dühösen pislogott rám, majd ő is elnevette magát, a fejéről lekapta a kalapot és csavarni kezdte belőle a vizet. Fura, hogy nem esett le a fejéről, mikor hátrazuhant. Kimászott a tóból, persze csurom vizesen. A barna haja most sötétebb színű lett a nedvességtől, és rátapadt a homlokára. A bőrkabátja most még nehezebb a víztől, csizmája tocsogott minden lépésénél. Lassan elindult felém, és széttárta a karját.
- - Ezért érdemlek egy nagy ölelést! - mondta nevetve.
- - Á-á. Mint már mondtam, ez egy új ruha. - nem nagyon érdekelhette, mert sikerült elkapnia, és átölelnie. Nevettem és hagytam, hogy rám csurogjon a víz.
Gyorsan eltelt az idő és vissza kellett indulnunk. Nevetgélve sétáltunk végig az erdőben, és nemsokára elértük Holdszállást. Loveday nevetve, Sir Benjamin fejét csóválva, Digweed vigyorogva, Mrs. Heliotrope szörnyülködve fogadott minket. Persze mindenki hozta a törölközőket szárítani minket. Végül a kandalló előtt kötöttünk ki, egy-egy tea kíséretében. Lassan szürcsölgettem a teámat, és a meleg tüzet néztem, ahogy lángjaival a fát mardosta. Egy perccel később Loveday lépett be a szobába, és odajött hozzánk.
- - Na, jól szórakoztatok? - kérdezte kedvesen.
- - Igen. A szembekötős részt kivéve, én jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva.
- - Maradsz vacsorára, Robin? - kérdezte Loveday, és az öccséhez fordult. Reméltem, hogy bólint egyet, de csak szomorúan elmosolyodott.
- - Sajnos nem megy. Még van egy-két dolog, amit el kell intéznem apámnak.
- - Hát, rendben. Majd legközelebb. - Loveday elvette Robintól és tőlem a csészéket, és kiment a szobából.
- - Mit csinálsz holnap? - kérdezte Robin.
- - Szerintem semmit…- mondtam eltűnődve.
- - Akkor mi lenne, ha holnap együtt csinálnánk semmit? - kérdezte egy önelégült vigyorral. Én visszamosolyogtam.
- - Jól hangzik…
