tag:blogger.com,1999:blog-74929039014279868412024-02-18T17:32:17.160-08:00Ezüsthold - Robin & Mariasanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-14084181900852728352011-12-08T13:04:00.000-08:002011-12-08T13:04:17.429-08:006. rész: Viharfelhők emlékekkel<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A/N: Hát nehezen akar összegyűlni az a 10 hozzászólás. :/ Mindegy, most már ideje új részt felraknom, úgyhogy tessék. : ) Remélem, azért az újítás tetszik, nem tudom észrevettétek-e, hogy a saját rajzomat használtam fel hozzá. Kicsit béna lett, de csak ennyi telik tőlem. Na, go olvasni! ;)</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>/sanixy96/</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Egy hangos kürtszó verte fel az erdő csendjét. Mély baritonján szólalt meg, végigszántva a légkört, megmutatva mindennek és mindenkinek a hangját. Megrezegtette az ágakat, amelyek elengedtek néhány szárazra repedezett falevelet, és egy csapat madarat megrémisztve haladt tovább, arra késztetve őket, hogy szálljanak fel a magasba, meneküljenek a ”veszély” elől. A kürt jóval távolabbról szólt, mint a tisztás, amelyen most a két ifjú volt, mégis az egész környék hallotta, és aki tudta mit jelent, még azok is csodálkozva néztek az oda nem illő hang irányába. Valahogy így reagált Robin De Noir is: tudta mi ez a hang, és hogy mit jelent, de valahogy nem akarta elhinni. A kürt a De Noir klán várában szólt. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><u><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Maria’s POV (Point of View)<o:p></o:p></span></u></div><div class="MsoNormal"><u><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></u></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Amint megszólalt a hang, rögtön felverte a környéket. Én is csodálkozva kémleltem, hogy vajon honnan jöhet, de nem tudtam megállapítani a forrását. Az egész jelenség csak pár pillanatig tartott, mégis mindent megváltoztatott. Nemcsak mi komolyodtunk el Robinnal, de a lovak és az erdő is kicsit mintha megrémültek volna, és a hirtelen beálló csend ijesztően hatott rám. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Csodálkozva fürkésztem Robin arcát, megpróbálva leolvasni róla az érzelmeket. Az egész fiúról szinte sütött a gondterheltség, a szemöldöke fölött rángatódzó kis ideg is erről árulkodott. Az egész viselkedése megrémített, még mindig a karjaiban tartott, de nem nézett rám, helyette a távolt figyelte: a De Noir várat. Nagyon törhette a fejét valamin, a szeme alatt meghúzódó fekete kontúrok mintha még sötétebbek lettek volna, ettől a megjelenése is sokkal sötétebb és titokzatosabb lett.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Robin? – szólaltam meg meglepően gyenge hangon. Még abban sem voltam biztos, hogy hallotta, hiszen még mindig nem nézett rám. – Mi volt ez? – kérdeztem, most már egy hajszálnyit bátrabban. Nem válaszolt rögtön, pár pillanatig még a várat kémlelte, aztán a másodperc töredéke alatt megragadta az ép karomat és gyorsan odavonszolt Juliethez. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->El kell mennem. – mondta, és én az egészből nem értve semmit próbáltam lépést tartani vele, aki már épp arra készült, hogy felültet a lóra. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Robin, várj egy kicsit! Mi ez az egész, mi volt ez a kürtszó, és miért kell elmenned? – zúdítottam rá a kérdéseket. Tudom lehettem volna kicsit türelmesebb is, de annyira hajtott a kíváncsiság. Egyszerűen nem bírtam fékezni magam, még a tarka kancára sem voltam hajlandó felülni. De Robin hirtelen maga felé fordított, és komoly arccal és kemény szemekkel nézett az én szürkéskék szemeimbe, olyan közelségben, hogy azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Maria, túl sok a kérdés, és túl kevés az idő. Kérlek, menj vissza Holdszállásra, és ne menj el onnan, amíg nem adok rá engedélyt, világos? – mondta halk, mégis ellentmondást nem tűrő hangon, így kénytelen kelletlen engedelmeskednem kellett, és ennek jelét adva bólintottam, amelyet ellenkező esetben soha nem tettem volna, ahhoz túl makacs voltam. De tudtam, hogy komoly dologról lehet szó, és ez meggyőzött arról, hogy tegyek belátása szerint. Vagy talán Robin közelsége késztetett erre?... Nem volt sok időm ezen filózni, mert társam gyorsan felültetett a nyeregbe, ügyelve, hogy a jobb karomnak ne essen baja és rögtön el is viharzott és felpattant a fekete hátasra. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Robin, én… - nem tudom mit akartam mondani. Talán azt, hogy mondja, el mi történik. Vagy esetleg, hogy kísérjen el. De leginkább azt, hogy hagy menjek vele én is, hagy segítsek, hogy ott legyek vele bármi baj van. Merthogy akkor már éreztem, sőt szinte teljes bizonyossággal tudtam, hogy baj van. Nagy baj.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Maria, minden rendben lesz. Bízz bennem! – nézett rám. Ezt olyan kedvességgel a hangjában mondta, hogy megint elállt a szavam, és csak bólintottam, alig láthatóan. Ezelőtt egy évvel még nem volt jellemző Robinra a kedvesség, figyelmesség és aggódás. Sőt, mintha teljes mértékben hiányoztak volna belőle ezek a tulajdonságok. Az ifjú De Noir leginkább makacs és pimasz volt, mindamellett ravasz és néha nyers is. Egy igazi tolvaj, akiből majd határozott vezető válik egyszer. Majd mikor barátok lettünk egyre többször volt kedves és figyelmes, még a piszkálódásai és gúnyolódásai is inkább pajkosak voltak, mint gonoszak. Igaz, többször előfordult, hogy összevesztünk, mert valamikor nem tudta leplezni énjét és olyankor szörnyen arrogáns és undok tudott lenni. De utána mindig kibékültünk, hol egyikünk kért bocsánatot hol a másik és az élet ment tovább. De csak most, ebben a lehetetlen szituációban jöttem rá, hogy mennyit változott és őszintén büszke voltam rá. Vagy talán nem is változott, csupán elém tárta lelkének egy másik darabját, amelyet gondosan elrejtett a kíváncsi szemek elől. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Enyhén megböktem Juliet oldalát a csizmámmal, és lassú galoppal távolodtam a tisztástól, a vörös virágtól, Robintól…Egy utolsó pillantást vetettem hátra, ahol a fiú vágtába kezdve tűnt el a fák sűrűjében. Sóhajtottam, és visszafordultam. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">A visszafelé úton végig Juliet navigált, aminek kifejezetten örültem, mert nem vagyok valami jó a tájékozódásban, ha arra kerül a sor. Így út közben volt alkalmam megcsodálni a tájat. Az egész erdő egyszerűen csodálatos volt, nem olyan, mint a Holdszállás felőli oldalon. Ott minden fa sötétnek, szinte már barátságtalannak hatott, és egyre inkább az lett minél jobban közeledtünk a vár felé. De az útvonal, amin végigmentünk mintha nem is ugyanaz az erdő lett volna, világosabb volt több növénnyel, illattal, élettel. Az idevezető utunkon nem igazán tudtam körülnézni, leginkább Robinnal voltam elfoglalva. Robin…Már megint ő járt a fejemben. A kíváncsiságomon túl, be kellett vallanom, hogy nagyon aggódtam érte. Szinte megőrjített, hogy nem tudtam róla semmit. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Viszonylag hamar értük el a hatalmas fehér kastélyt, amelynek tornyai most még magasabbnak tűntek a sötét felhőktől, amelyek pár perce kezdtek el gomolyogni, jelezve hogy vihar közeledik. Könnyedén lecsusszantam Juliet hátáról és finoman megveregettem az állat nyakát.. Ebben a pillanatban Digweed és Loveday törtek keresztül az ajtón, előbbi azért, hogy az elvezesse a lovat, utóbbi azért, hogy szorosan átöleljen; épphogy nem fulladtam meg.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Jaj, Maria úgy aggódtam! Reméltem, hogy az öcsém hazaküld mielőtt…- és itt hirtelen megakadt, és a szája elé kapta a kezét, mintha már így is sokat mondott volna. Szemei kitágultak, és mereven kezdte el az avaros földet vizsgálni, mintha bármi érdekes lett volna rajta néhány szép színű levéltől eltekintve. Gyanakodva néztem rá és megszólaltam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Mielőtt mi, Loveday? – meglepődve nézett rám, mint aki fél, hogy kitudódik a titka, és épp egy hihető magyarázaton töri a fejét.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Öö…mielőtt elered az eső, kedvesem! Nézd, milyen hatalmas esőfelhők gyülekeznek az égen, nem akartam, hogy elázz és beteg legyél. Tudod Robin milyen…képes esőben is egész nap az erdőben a hancúrozni. – mondta és erőltetetten elmosolyodott, rám villantva kedves csillogó szemeit.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Igen…persze, tudom. – mondtam, de szavaim és gondolataim között mély szakadék tátongott. Egy szavát sem hittem el, ismertem Robint, bármilyen vakmerő és szeleburdi volt néha, azért neki se lett volna kedve az erdőben szétázni, aztán egy jó kis megfázással ágyba dőlni, és ott feküdni hetekig. A nő rám mosolygott – ezúttal őszintén -, majd meg akarta szorongatni a jobb kezemet, de én erősen felszisszentem a fájdalomtól, amely a sérült karomba nyilallt. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]-->Te jó ég, Maria, megsebesültél?! Hiszen a karod csupa kék-zöld folt! Gyerünk be gyorsan, ezt bizony fel kell kötözni! – mondta aggódva, és elkezdett befelé vonszolni a bal karomnál fogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">A karom helyrerakásának folyamata nem volt éppen, hm…kellemes. Az erősségéről éppen nem híres Loveday igazán meghazudtolta ezt az állítást, ugyanis egy erős rántással visszarakta a karomat a helyére, ami valljuk be, szörnyen fájdalmas volt. Olyan érzés volt mintha éppen le akarta volna tépni a karomat, nem pedig visszarakni. Szerintem az egész környék az én kiáltásomtól zengett, még én is meglepődtem milyen hangos tudok lenni, ha úgy adódik. Utána egy gyógynövényekből összekevert krémet kent rá, amelynek zöldeskék színe és csípős illata volt a belekevert mentától. Végül befáslizta, és a nyakamba kötötte egy fehér kendővel. A krém kellemesen hűsítette a bőrt, kezdett elmúlni a fájdalmam.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Lovedaynek el kellett mennie, a ház úrnőjeként rengeteg feladat szakadt rá, míg a bácsikám nem volt itthon. Egy órával ezelőtt ment el Cour De Noir-hoz, hogy területi ügyekről tárgyaljanak. Egyedül maradtam. Mrs. Heliotrope a kora délutáni alvását végezte, Marmalode a konyhában tevékenykedett. Még Wrolf sem volt velem, valószínűleg az erdőben kószált valahol. Nagyot sóhajtva indultam fel a lépcsőn a toronyszobám felé, amely most olyan idegennek és barátságtalannak tűnt. Beléptem a szűk ajtón, és lehuppantam az ágyra.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">A gondolataim megint a De Noir fiúra tévedtek, és megdörzsöltem az arcom. <i>Maria, hagyd ezt abba! Túl sokat gondolsz rá…</i> mondta a belső énem, és tudtam, hogy igaza…azaz, hogy igazam volt. Megpróbáltam elhessegetni a fejemből a nyomasztó gondolatokat, de minél jobban próbáltam annál rosszabb lett, és megfájdult a fejem. Elfújtam egy tincset az orrom elől. Kit akartam becsapni, minden apró rést a fejemben Robin töltött ki, ott lebegett előttem sötétbarna szeme, kissé göndör sötét fürtjei, a fekete kalapjával és tollaival, bőrdzsekijével…és féltem. Féltem, hogy elveszíthetem, hogy soha többé nem láthatom viszont. Az életem nem lett volna teljes itt, Holdföldén nélküle. Erősen megráztam a fejem, a vörös tincseim csak úgy csapkodtak az arcom körül, és megindultam a szekrényem felé. Ideje volt átöltözni. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Levetettem a koszos, fű- és sárfoltos lovaglónadrágomat, csizmámat, blúzomat és mellényemet, és magamra kaptam egy méregzöld mélyen kivágott ruhát, egy vastag alsószoknyával egyetemben. De mivel ezt a ruhát Loveday-től kaptam, így a kivágás kicsit túl nagy volt, ezért felvettem rá egy világoszöld bolerót szép csipkeszegéllyel. Az ékszeres vitrinemhez léptem és kiemeltem belőle egy aranyból készült szív alakú medált, ami szintén egy arany láncon függött. Szép emlékek fűztek a nyaklánchoz, és mosolyogva elevenítettem fel az esküvő napját…</span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Az egész terem emberektől nyüzsgött. Minden férfi és nő csinosan felöltözve, pezsgőspoharakkal felszerelkezve cseverészett, néha egy-egy kacaj, vagy hangosabb hahota hallatszott a csapatokba rendeződött társalgóktól. A díszítés csodálatos volt: a hatalmas gyertyatartón, ami a mennyezetről függött minden gyertya meg volt gyújtva, sőt még a falon lévők is, és csodás világosság járta be a termet. Fehér virágcsokrok voltak mindenhol, az ablakokban, a falakra erősítve. A bútorokon fehér és bíbor szalagok lengtek, és lebbentek egyet, amikor egy-egy öltönyös alak suhant el mellettük. A vendégek csoportja láthatóan megoszlott. Volt ott piperkőc londoni ficsúr, visszafogottabb, ámde mégis elegáns férfiúk, pletykáló városi és falusi hölgyek, de leginkább a De Noir klán tagjai tűntek ki, akik erre a különleges alkalomra sem voltak hajlandóak levetni a fekete öltözéket és a csizmákat. De még így is kitettek magukért: lekerültek a koszos, szakadt kabátok, bőrkiegészítők, nadrágok, és helyette tiszta ingek, elegánsabb kabátok kerültek a helyükre.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ott álltam a lépcső korlátjánál és a vendégeket figyeltem. Igazán kicsíptem magam erre az alkalomra, éj kék uszályos ruhát vettem fel, amely hátul apró gömb alakú, ezüstszínű brossokkal volt díszítve. Hajamat laza, mégis elegáns kontyba fogtam ezüst szalagokkal és két göndör tincs lógott ki az arcom két oldalán, füleimben ezüstfülbevalókkal, amelyek rózsát mintáztak. Pezsgőspohárral a kezemben támasztottam a korlátot, és igyekeztem egyenesen állni, hiszen a magas sarkúm kissé feltörte a lábamat. Loveday-t és a bácsikámat figyeltem, ahogy egymás mellett álltak, mosolyogva, immáron gyűrűs kezekkel társalogtak egy öregúrral, aki épp nagy átéléssel mesélt valamit. Mindketten ragyogtak a boldogságtól.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hirtelen két 17 éves forma fiú lépett elém. Rájuk mosolyogtam, ők voltak Luke és Philip, a fekete kakas klánból.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Helló Maria. – köszöntött szélesen vigyorogva Luke és kezet csókolt. Utóbbi ugyanezt tette, és átnyújtott nekem egy másik pezsgős poharat, ugyanis az, amit a kezemben tartottam már üres volt. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Ó, köszönöm, már kezdtem megszomjazni. – mosolyogtam rájuk. Luke rövid, szőkésbarna, enyhén tüsis hajú fiú volt, szikrázó mosollyal és gesztenyebarna szemekkel. Mindig megragadta az alkalmat, hogy teli fogból elvigyorodjon, ha tréfákról volt szó, mindig ő volt az első, aki ott termett, hogy egy még nagyobb viccel szálljon be a beszélgetésbe. Igazi mókamester volt, akinek állandó mosolya nem volt idegesítő, inkább csak aranyos. Philip tőle egy kicsit alacsonyabb volt, de nálam még így is magasabb. Neki fekete borzas haja volt, erős állkapocscsontja és mélykék szeme. Ő inkább az a csendes filozófus volt, aki általában kimaradt a hülyéskedésekből, de ha valaki valami ostobaságot, vagy neki nem tetsző dolgot mondott, akkor iszonyatosan le tudta oltani. Valamint nagyon szerette az állatokat, főleg a lovakat.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Csak én ittam túl sok puncsot, vagy jól látom, hogy ahelyett, hogy jól éreznéd magad, a sarokban álldogálsz egyedül, és az üres poharadba bámulsz? – kérdezte pimaszul kedvesen Luke, keresztbe tett karokkal. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Rosszul látod. Nagyon is jól érzem itt magam. – mondtam. Nem egészen az igazságnak megfelelően.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Igen. Látszik. – mondta Philip mosolyogva, ezzel megnevettetve barátját. Sóhajtottam. Igazuk volt, nem éreztem igazán jól magam. Hiányzott a legjobb barátom…Robin, aki szintén a két fiú barátja volt. Észrevettem, hogy Luke tekintete közben máshova tévedt. Egy hosszú fekete hajú lányt nézett, aki a barátnőivel nevetgélt. Ő volt Luisa, szintén a De Noir várba tartozott. Néha beszéltem vele, és egész jó ismerősök lettünk, bár ne sokat találkoztunk a távolságok miatt, és különben sem jártam sokat a várba. Egyszer csak rám nézett, kedvesen elmosolyodott és integetett nekem. Visszaintegettem, majd arra lettem figyelmes, hogy Luke már a lány felé vette az irányt. Önkéntelenül is elnevettem magam Philippel együtt. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Ha nem haragszol, inkább vele megyek, teljesen kiszámíthatatlan. – mondta nevetve, fejét a távolodó fiú felé intve.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Persze, menj csak. – válaszoltam megértően, bár nem akartam megint egyedül maradni. Láthatta rajtam, hogy kicsit elkámpicsorodtam, kissé le is hajtottam a fejem, de a következő pillanatban Philip az államnál fogva megemelte, és így belenézhettem a kék szemeibe. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Ne szomorkodj, Maria. Te vagy Holdfölde legszebbje, ráadásul holdhercegnő is. Keress magadnak egy táncpartnert, nem hiszem, hogy bárki is vonakodni fog majd. – mondta egy bíztató mosollyal az arcán, és elindult Luke irányába, majd még egy pillanatra visszafordult. – De ne aggódj, ő is itt lesz. – mondta titokzatosan rám kacsintva, és már ment is tovább. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Meglepődtem ezen a kijelentésen, nem tudtam hirtelen hova rakni, de valahol mélyen végig tudtam kire gondolt…csak nem akartam elhinni. Azt mondta nem jön el, hogy halaszthatatlan dolga akadt, és ez nagyon rosszuleset, szinte szívszaggatóan rosszul. Elmélkedésem közben csak azt vettem észre, hogy valaki érdes tenyerével összekulcsolja a kezemet. Meglepődve odapillantottam és rögtön elöntött a forróság. Előttem Robin De Noir állt, teljes életnagyságban, kezemet a szájához emelte és puha csókot lehelt rá. az érintéstől, ha lehet még jobban elpirultam, és teljes szívemből elmosolyodtam. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Miss Merryweather… - szólított meg pajkossággal, mégis udvariasan. A szívem a torkomban dobogott.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Sir Robin…- mondtam és ezen mindketten elnevettük magunkat, annyira furcsán hangzott ez a név, szinte már nevetségesen. – Örülök, hogy eljöttél. – mondtam végül, megtörve a nevetést.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Örülök, hogy eljöhettem. – utánzott. – Hoztam neked valamit. – mosolygott és elengedte a kezem, hogy belenyúljon a kabátja zsebébe, amely elegáns és tiszta volt, és kivett belőle egy arany nyakláncot. A szám elé kaptam a tenyerem, annyira elbűvölt a gyönyörű nyakék. A hosszú aranyláncon egy szív alakú medál lógott, felületén kisebb mélyedések voltak, megtörve rajta a fényt. A medál tündökölt a legszebben az egész teremben.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Ó, Robin ez gyönyörű! Köszönöm! – mondtam, és nem bírtam levenni róla a szemem, annyira szép volt. <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> - </span><!--[endif]--><i>Ugyan, semmiség. – válaszolta féloldalasan mosolyogva és vállat vont. Megfordultam, hogy a nyakamba tudja tenni, éreztem, hogy erős kezeivel átnyúl a vállam felett és könnyedén összekapcsolja a két láncvéget. Szinte alig ért hozzám mégis az egész hátam libabőrös lett, és kirázott a hideg a férfias illatát érezve, ami olyan volt, mint a fenyő, fahéj és alkohol keveréke. Visszafordultam és újra szembetaláltam magam a két barna szempárral. Megigazítottam magamon új ékszeremet: tökéletesen passzolt hozzám. Robin kinyújtotta a kezét felém arra várva, hogy elfogadjam. Az szemébe néztem, ami vegyes érzelmekkel volt tele. Volt benne boldogság, kedvesség, pajkosság, és talán szenvedély is…Elmosolyodtam és boldogan helyeztem a tenyerem az övébe, ő pedig a terem közepe felé vezetett ahol boldog párok táncoltak felszabadultan…<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Boldogan szorítottam magamhoz a medált, szinte újra átéltem a helyzetet, ahogy a hideg fém a nyakamhoz ért. Éreztem Robin illatát, a virágokét, hallottam a suhanó uszályok hangját, a lágy zenét…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hirtelen nagyon dörrent odakint az ég, olyannyira, hogy összerezzentem. Az ablakomra vetettem a tekintetem, és láttam, hogy megkezdődött a vihar és hatalmas cseppekben zuhogott az eső, és erősen verte az üveget és a tetőt is. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Nagyot sóhajtottam és a nyaklánccal a kezemben rádőltem az ágyra. <i>Robin, kérlek légy óvatos…</i>gondoltam, és éreztem az arcomon legördülő meleg könnyeket. Aznap sírva aludtam el…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoListParagraph"><br />
</div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com31tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-40467698938575478902011-09-19T06:20:00.000-07:002011-12-03T03:37:13.518-08:005.rész: Baleset<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A/N: Fúh emberek nagyon rég nem írtam. :// Ne haragudjatok, egy enyhén zűrös időszakon mentem keresztül, de most már megvagyok, minden rendben és folytatom a kis történetemet.:) Amit egyébként akkor is folytattam, amikor nem írtam blogot, úgyhogy közben jó sok rész gyűlt össze. A szabály továbbra is fennáll. 10 bejegyzés, megjegyzés vagy mittudomén micsoda és jön a kövi rész. Tervezem, hogy megváltoztatom a blogom kinézetét, és ha engedi az időm, akkor meg is fogom valósítani.</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>Na de most már húzás olvasni.! ;)</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Sikítottam. Elég hangosan megjegyzem. Riadtan ültem az ágyamban, a takaró, pokróc, lepedő mind nedvesek az izzadságtól, és szaggatottan vettem a levegőt. A halántékomon éreztem a szívem lüktetését, és ha láttam volna a tükörképem, biztos, hogy elájulok. Beletelt néhány másodpercembe mire rájöttem: csak egy álom volt. A megkönnyebbüléstől felsóhajtottam, és visszadőltem a párnámra. Éreztem, ahogy az adrenalin szintem kezd normalizálódni, és a pulzusom sem veri már az egeket. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Már három napja. Már három napja volt ugyanaz a rémálmom, de még mindig olyan kísértetiesen valóságos és ijesztő volt, mint az első éjszakai. Az erdő, a rémület, a futás, és a kísérteties alak…minden egyezett. És az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam hova tenni. Minden rendben volt mindennap felkeltem, reggeliztem, aztán mentem az erdőbe találkozni Robinnal. Loveday és Sir Benjamin boldogabbak voltak, mint valaha, Miss Heliotrope elégedett volt a tanulmányi szintemmel, és Digweeddel is. Az egyetlen alak, akiben nem bíztam, az Mr. Costa, Robin tanára. Pedig mindenki jól kijött vele, mindenki kedvelte, sőt egyenesen elragadó egyéniségnek találták. Nem értettem miért éppen nekem volt gondom vele. És igen – bár tudom, hogy nem szép –, de megpróbáltam összefüggésbe hozni Mr. Costát az álmommal, viszont nem sikerült, így továbbra is tanácstalan voltam ezzel kapcsolatban. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Robinnak nem mertem elmondani, bár mindennap találkoztunk. Emlékszem nem reagált valami jól amikor regéltem neki az első alkalomról, így inkább hagytam. Láthatta rajtam, hogy nem vagyok teljesen őszinte, mert párszor megkérdezte minden rendben van-e. Én persze megpróbáltam a legvidámabb arckifejezésemet elővenni és rávágni egy ”hogyne, minden rendben van” féle választ, ami őszinte megdöbbenésemre nem is sikerült rosszul, ahhoz képest, hogy rémesen rosszul hazudok. Úgy tűnt nem gyanított semmit.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Körülbelül 2 perc telhetett el így csendben, a gondolataimmal küszködve. Már épp azon voltam, hogy visszaaludjak, amikor berontott egy csapat gyertyákkal hadonászó személy a szobámba. Először nem láttam semmit, a hirtelen fénytől kicsit hunyorognom kellett, majd felismertem Mrs. Heliotrope, Loveday, és Sir Benjamin riadt arcait.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jaj, Maria drágám, jól vagy? Sikoltást hallottunk. – törte meg a csendet Loveday aggodalmas hangja, a személy maga pedig leült mellém az ágyra. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Semmi bajom..csak álmodtam. – próbáltam normálisan válaszolni, de a hangom még mindig remegett egy kicsit. – Visszafeküdhetek aludni? – szerettem volna, ha minél előbb túlesünk ezen, nem akartam, hogy tudják mi történt. Hiszen a felnőtt mindig mindent túlkomplikál, a bolhából csinál elefántot. Meg voltam győződve arról, hogy minden rendben lesz, az emberi elme néha csinál butaságokat. Na, jó talán nem voltam teljesen őszinte, de hazudni se hazudtam, és ez így rendben van…<i>ugye?</i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Biztos vagy benne, Maria? Figyelembe véve, hogy ez már a harmadik ilyen eseted, talán nem ártana komolyabban venni a dolgot. - aggodalmaskodott tovább a bácsikám, nevelőnőm meglepő módon nem szólt semmit, inkább csak sápadtan, zilált hajjal, és méregzöld köntösbe burkolózva figyelte az eseményeket. Szótlanul megráztam a fejem, megszólalni nem volt erőm, hiszen lehetett vagy hajnali 3 óra…ilyenkor nem igen tudok normális válaszokat adni. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Még egy utolsó fürkésző pillantást vetett rám, majd elmosolyodott és elindult a kijárat felé. <i>Apropó, hogy fértek be azon a szűk nyíláson egyszerre hárman? Hm, úgy látszik az aggodalom néha csodákra képes. </i>Loveday nyomott egy gyors puszit az arcomra, és jó éjszakát kívánt. Mrs. Heliotrope is megsimogatta a karom, és egy fáradt mosollyal kisétált (vagy inkább kibotorkált) az ajtómon.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Megint egyedül lettem. Sóhajtva lehajtottam a fejem a párnámra, és még egy utolsó pillantást vetettem a mennyezetemre, amelyen a csillagok is fáradtan pislákoltak, mintha csak ők is aludni próbálnának, de előtte meg akartak várni engem is. Pár pillanat múlva már az igazak álmát aludtam…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Másnap (vagyis aznap reggel) korán keltem, és ezúttal a megszokott szoknyák helyett magamra kaptam egy krémszínű női lovaglónadrágot, amelyet Loveday vett nekem pár nappal ezelőtt, amikor Londonban járt. Bevallom furcsa érzés volt először, de utána egész gyorsan megszoktam, és felvettem egy fehér blúzt, rá pedig a nadrághoz kapott mellényt, és a sötétbarna térdig érő csizmámat. A tükörképemet megnézve elégedetten bólintottam egyet, majd a hajamat kifésültem (egyre többször hagytam kiengedve, csak egy szalaggal kötöttem arrébb a rakoncátlan tincseket), és felraktam egy leheletnyi sminket, amelyet Mrs. Heliotropetól kaptam, azzal az indokkal, hogy fiatal, ízléses hölgy lett belőlem, ideje már, hogy a sminkelés titkait is kifürkésszem. Hát, ha ő mondja… </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">A reggelinél Loveday meg is jegyezte, hogy nagyon csinosan nézek ki, és örült, hogy eltalálta a méretem. Nevelőnőm, mikor meglátta rajtam a ruhadarabot kis híján összerogyott, de szerencsére Digweed számított valami hasonló reakcióra, és sikeresen elkapta. Nos, igen…kikre, hogy hat a divat változása. Mindenesetre, nem azért vettem fel a legújabb ruhakölteményem, csak mert új…Robin előző nap üzent nekem, hogy próbáljak ”lovagláshoz méltó és illő” ruhát felvenni, de többet nem mondott. Viszont ebből mindenki ki tudta volna következtetni, hogy valószínűleg lovagolni megyünk, így nekem sem okozott különösebb nehézségeket, hogy rájöjjek. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Miután bevágtam egy gyümölcsös dzsemmel töltött buktát (Marmalode legújabb specialitása, elképesztően finom), elköszöntem a nevelőnőmtől (mire végeztem a reggelivel már csak ő volt ott), mire ő megkérdezte hova megyek ilyen ”hacukában”. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Robinnal találkozom, Mrs. Heliotrope. És Londonban ez az új divat, lovagláshoz persze. – tettem hozzá mosolyogva. Az ehhez hasonló mondatok hatására általában mindenbe beletörődik, hiszen szentül esküszik arra, hogy ami Londonból jön, az mind eredeti, és kemény munka gyümölcse. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Már megint Maria? Egyre gyakrabban találkozol azzal a fiúval, és úgy hiszem nincsen rád jó hatással. Te egy finom, elegáns hölgy vagy, Maria, ráadásul Merryweather. Ő egy DeNoir, szemtelen, lázadó alak, aki néha elejt egy-két vadat, közben pedig az útonálló csirkefogókból összeszedett bandájával bolondozik. - felelte fejét csóválva.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ez egyáltalán nem így van, félreismeri őt. Robin remek barát, és különben sem szokott már a bandájával ”bolondozni”. – válaszoltam dacosan, keresztbe tett karokkal.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem. – mondta mosolyogva. – Valóban nem. Minden idődet veled tölti. – Erre még szélesebben kezdett mosolyogni, én pedig értetlenül meredtem rá. <i>Mit akar ezzel mondani? Végülis a legjobb barátom, még szép hogy sokat vagyunk együtt. </i>Egy gyors öleléssel elköszöntem tőle, és kiléptem a kapun, hogy elinduljak a szokott helyünk felé, amikor oldalról hallottam egy neszt. Odafordultam és megláttam Robint szokott fekete kalapjában, bőrdzsekijében, csizmában, ezúttal kék sálban, amin már látszott az idő nyoma. Két lovat vezetett, és egy elképesztően szép mosollyal üdvözölt. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Szia. – köszöntöttem én is mosolyogva, és odalépkedtem, hogy jobban szemügyre vegyem a két állatot. Az egyik egy fekete csődör volt, feltehetően az volt Robiné (mertem volna másra gondolni?). A másik egy kisebb kanca volt, fehér alapon világosbarna foltokkal, felnyergelve, szép szőrrel, tisztán…látszott rajta, hogy új ló. Megsimogattam az orra felett, és mosolyogtam. Első lovaglásom óta már nem féltem tőlük, és egész jól bele is tanultam a dologba, hiszen bácsikám egyik kedvenc elfoglaltsága volt, és engem is gyakran magával vitt. Robinnal viszont most először mentem el, és nem hagyott nyugodni az érzés, hogy biztos jó ötlet-e, hiszen a DeNoir fiút ismerve…<i>hát mindenesetre reménykedni szabad, nem? </i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hirtelen egy halk füttyre kaptam fel a fejem. Kitől származhatott mástól, mint Robintól, aki érdeklődve méregette az új ruhámat. Á nem, nem pirultam el…<b>naná</b>, hogy elpirultam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ejha, Hercegnő. Amikor azt mondtam lovagláshoz öltözz, akkor valami lovaglószoknyára vagy tudom is én mire gondoltam, de bevallom őszintén a legújabb szerzeményed üti az összes ruhádat. – felelte vigyorogva, le nem véve a szemét rólam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Már meg sem lepődöm…milyen más reakciót várhattam volna Robin DeNoirtól? – válaszoltam sóhajtva. Ő felnevetett és segített felülni a nyeregbe. Végre nem kellett a kényelmetlen női nyeregben elhelyezkednem, éljenek a nadrág előnyei.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Társam is felpattant a másik ló nyergébe és elindultunk. Teljesen más útvonalon mentünk, mint a bácsikámmal szoktam, egyre mélyebbre és mélyebbre mentünk be az erdőbe. Néha egy-egy tisztásra értünk, végül pedig már végképp nem tudtam merre megyünk, de nem szóltam semmit, hiszen Robin úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét, nem kellett emiatt aggódnom. Közben mindenféléről beszélgettünk (véletlenül sem említettem neki az álmom). Lovagoltunk, nevettünk, minden szuper volt. Később egy nagyobb tisztásra értünk, ahol megállította Blackheartot (megtudtam, hogy így hívják) és leszállt. Én is lekászálódtam Julietről, és éreztem, hogy rettenetesen zsibbad a combon. Annyira, hogy nem tudtam egyenesen állni, csak botorkáltam, és minden kisebb mozzanatra felszisszentem. Mikor Robin rám nézett elnevette magát, és a vállamat átkarolva segített leülni egy közeli kidőlt farönkre. Kis erőfeszítésünkbe telt ugyan, de végül sikerült.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Szóval ebből a szempontból kifejezetten jobb a női nyereg. – nevettem el magam amint lehuppantam. Ő is elmosolyogta magát a szerencsétlenkedésemen, majd egy hamis sértődött arckifejezésre váltott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Kár. Pedig reméltem, hogy tudunk egyet versenyezni…- felelte „csalódottan”.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Most inkább kihagynám. – <i>nem és nem. Nem fogok neki bedőlni, minek néz engem, most őszintén? Teljesen átlátok rajta. Mindenképpen meg akarja mutatni, hogy ő a jobb, és a célja elérésének érdekében felidegesít, hogy belemenjek. Csakhogy ez nem fog sikerülni! </i>Legalábbis akkor még így gondoltam…</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hát igen. Figyelembe kell vennem, hogy a hercegnő elfárad egy kis lovaglástól. Teljes mértékben megértem. – mondta ki mosolyogva, tettetett udvariassággal és engem elöntött a méreg. <i>Mit képzel magáról? Mekkora egy arrogáns, önfejű… Nyugalom, Maria, nyugalom. </i>Erre csak morogtam valami ”hogyne” félét, de tudtam, hogy még nincs vége. Tudtam, hogy addig feszíti a húrt amíg-<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>És persze, ne felejtsük el azt sem, hogy biztosan én nyernék. - …csak lehet. Bingo.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Tessék?! – háborodtam fel. <i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mi van? Tudod, hogy igazam van, ezért is nem mersz kiállni ellenem. – nézett rám vigyorogva. <i>Ó, esküszöm, egyszer még letörlöm azt a vigyort az arcáról! </i>Végül nem bírtam tovább: <i>ha annyira versenyezni akar, hát legyen!<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Felállni. – jelentettem be nyersen. <i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hogyan? – kérdezett vissza pimaszul.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Állj fel, és ülj a nyeregbe! Majd meglátjuk, hogy ki győz le kit. – pattantam fel a nyeregbe. Ő csak elnevette magát, és szintén elfoglalta a helyét. – Kérése számomra parancs, Hercegnő. – piszkálódott. Azon túl, hogy idegesített, el kellett ismernem, hogy egyszerűen imádnivaló, amit csinál. De ezt nem mutattam kívülről, hogyne még csak az kéne…Szememet forgatva indultam el a kijelölt ”startvonalhoz”.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Elfoglaltuk a helyünket a tisztás egyik végében. A szabályok egyszerűek voltak: el a tisztás másik végébe, egy feltűnően nagy és piros virágot megkerülve pedig vissza. Az győz, aki hamarabb átlépi a vonalat, amelyet sebtében húzott Robin a csizmája sarkával. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mit kap a nyertes? – kérdezte hirtelen. Ezen eltűnődtem kicsit. De végül közömbösen feleltem.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem tudom. Majd utána kitaláljuk. – erre csak bólintott, de láttam a bujkáló mosolyt az arcán. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy már kitalálta mit kérne tőlem. Hmph.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Rendben, akkor háromra. – kezdte. – Egy – ellenőriztem a kantárt – Kettő – a piros virágra pillantottam – Hááá – vetettem egy utolsó pillantást Robinra – rom! – és kilőttem, mint a golyó. Vágtattam és vágtattam, a szél belekapott a hajamba és vadul lobogtatni kezdte. Mellettem Robin ugyanabban a tempóban haladt, mint én. Pár méterrel arrébb ugyanígy. Egyszerűen nem tudtuk megelőzni egymást. <i>Ez így nem lesz jó. </i>Igyekeztem meggyorsítani Juliet vágtáját, enyhén megböktem az oldalát a csizmámmal, biztató szavakkal buzdítottam, és ha lehetséges még előrébb dőltem a nyeregben, hogy a gravitáció is segítségemre legyen. Úgy tűnt beválik, felgyorsultunk, de amikor oldalra pillantottam Robin még mindig változatlanul haladt mellettünk. Naná, hogy engem utánzott. Ő is felém pillantott majd vigyorogva kacsintott egyet. <i>Ilyen nincs! Nem elég, hogy nem fair, amit csinál, de még kacsingat is! Én, persze mint egy idióta, olyan piros fejjel, mint az a virág előttünk, igyekszem a versenyre koncentrálva egyenesen a cél felé haladni. </i>Tovább folytattuk a vágtát, de úgy tűnt a piros virág közeledtével Robin lassítani kezd, és nekem is kiabált valami ”lassíts!” félét, de nem értettem, hiszen versenyeztük, miért kellett volna lassítanom, úgyhogy inkább változatlanul folytattam a vágtát, hogy majd egy éles kanyarban megkerüljem a virágot. Épp éles hajtűkanyarban kerültük meg a piros vadnövényt, amikor egy nyerítést hallottam Juliettől, és éreztem, ahogyan kicsúszik alólam a ló. Hogy ez hogy történt akkor még nem értettem, mert hirtelen csak azt vettem észre, hogy szállok, de nem az ég, hanem a talaj került egyre vészesebb közelbe hozzám, és felkiáltottam. A landolás nem volt éppen sima, csúsztam pár métert a nedves füvön, és szerintem párszor át is fordultam. Fájdalmat akkor még nem éreztem inkább csak a rémület öntött el teljes mértékben. Végül megálltam. Hason fekve, arccal lefelé feküdtem a földön, és nagyot szusszantam. Úgy éreztem abban a percben, hogy mozdulni sem birok. Megpróbáltam ugyan felemelni a fejem a kezem támogatásával, de amint megpróbáltam éles fájdalom hasított bele a karomba és felszisszentem.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria! – hallottam Robin hangját kiáltani mögülem, és pár másodperccel később egy erős kar ragadta meg a derekam és a vállam, és megfordított. Akkor láttam meg a DeNoir arcát, ami halálsápadt volt. Meleg, barna szemei tele voltak aggodalommal és vegyes érzelmekkel. Azt hiszem dühöt is láttam benne…<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>..Robin. – nyöszörögtem erőtlenül, és éreztem, ahogy a fiú gyengéden magához húz, az ölébe. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Semmi baj, Maria. Hol fáj? – kérdezte.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>…azt hiszem a jobb karom. Máshol egyelőre nem érzem. – feleltem és kezdtem magamhoz térni. <i>Szóval borultam egy hatalmasat Juliet hátáról? Te jó ég! </i>Hirtelen tört rám a felismerés, és kissé pánikba estem, nem tudtam, eltört-e valamim, vagy, hogy érzem e még egyáltalán…De ott volt Robin. És a karjaiban tartott, ahol úgy éreztem biztonságban vagyok, és nem történhet semmi baj. Amiről hamarosan meg győződhettünk. Robin végigtapogatott a karjaimon, a lábaimon, a vállam stb. Bárhol ahol érhetett sérülés. De kiderült, hogy csak a jobb karom ment ki, és néhány kisebb karcolással az arcomon, és súrlódással a kezemen megúsztam. Fellélegeztem és nevettem egyet, abban a hosszú tíz percben először. Erre ő is elnevette magát, és felültetett, de még mindig tartott. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mondtam. Mondtam, hogy lassíts. – szólt rám szigorúan, de hallottam a hangjában bujkálni egy kis pajkosságot, úgyhogy tudtam, hogy nem haragszik.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Az azért jusson eszedbe, hogy nem az én ötletem volt. – vágtam vissza mosolyogva. Erre felröhögött, és felemelt. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>De én nyertem. – jelentette be ünnepélyesen. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mióta? Nem lépted át a célvonalat! – feleltem dacosan. <i>Nehogy már ő nyerjen, csak azért mert zuhantam egyet.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Az lehet…de itt nincsenek szabályok. Ez az erdő. – felelte vigyorogva, és tudtam, hogy meg fogom bánni, de azért megkérdeztem.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na jó. És mit akarsz? – néztem a szemébe. Ő vigyorgott egy sort, én pedig előre féltem a választól…</span><i><o:p></o:p></i></div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-48266512950512749062011-02-22T09:34:00.000-08:002011-12-03T03:38:21.132-08:00Előzetes<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-SE_AIWOm9pL9Nmsh9tLJSnaYHmBOByyQDbceQSfCH9v5ZGt5BjPeqlpJJhG3Tsg9zvOm65P2So5-a7qjW05Y2gmiShBRhM7NeEnNjUWlaV1x3XKMb3rat21mT-MxjkOge3wwy_L1Do33/s1600/maria.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-SE_AIWOm9pL9Nmsh9tLJSnaYHmBOByyQDbceQSfCH9v5ZGt5BjPeqlpJJhG3Tsg9zvOm65P2So5-a7qjW05Y2gmiShBRhM7NeEnNjUWlaV1x3XKMb3rat21mT-MxjkOge3wwy_L1Do33/s320/maria.jpg" width="276" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Maria Merryweather</span></td></tr>
</tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Sziasztok! Hát...meglepii:D Tudom, elég régóta nem tettem fel új részt, de azért mert ezzel a rajzzal foglalatoskodtam. Regi képei adták nekem az ötletet, hogy mi lenne ha lerajzolnám Mariát kedvenc ruhájában...nos íme itt van :) </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Véleményeket kérek! Lerajzoljam a többi szereplőt is, vagy esetleg több Mariás képet...? </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ja és, hogy egy kis írást is hozzáadjak, íme egy kis előzetes:</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">"...Már napok óta nem hallottam semmit Robin felől. Mintha köddé vált volna..."</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">"...Mit titkol előlem? Azt hittem barátok vagyunk..."</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">"...Nagyon fáztam, a fogam vacogott, és egész testem remegett. Éreztem, hogy egy nehéz valami nehezedik a vállamra. Hátrapillantva egy bőrkabátot láttam meg a hátamra terítve, mögöttem Robin állt, és mosolygott. Visszamosolyogtam és összébb húztam magamon a ruhadarabot..."</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">"...-Maria, ne! - hallottam a bácsikám kiáltását, de nem állhattam meg. Csak rohantam, ahogy bírtam az erdő felé, a lövés irányába. Robin..."</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-40257145364469748202011-02-13T22:23:00.000-08:002011-12-03T03:38:51.324-08:00<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hát szomorú vagyok gyerekek. Egyre kevesebben írtok a részekhez :( ez így nem lesz jó :/ nem fogok kb. 2-3 ember kedvéért írni...szóval bevezetem, amit már Eperke is. Amíg nincs legalább 10 hozzászólás addig, nem fogom felrakni az új részt.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ja és remélem nem baj Eperke, hogy én is bevezettem, nem utánozni akarlak, csak úgy gondolom, hogy ez egy jó megoldás a problémámra. :)</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">puszi mindenkinek(L)</span>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-59984811826957026852011-02-13T04:03:00.000-08:002011-12-03T03:39:24.074-08:004. rész: Robin meglepetése<div class="MsoNormal"><b><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">A/N: Megjöttem a kövi résszel gyerekek:D Sajnálom, hogy egy darabig nem voltam, de tudjátok nagyon nehezek voltak a vizsgák. De mind nagyon jól sikerült, úgyhogy most nagyon happy vagyok:D Na de elég belőlem, gyerünk olvasni!</span></b></div><div class="MsoNormal"><b><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">puszi(L)</span></b></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ott vagyunk már?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Még nem.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hangzott el már vagy ezredjére a párbeszéd. Nem tudom mióta sétálhattunk így, de az igazat megvallva már nagyon untam a szembekötősdit. <i>Robin DeNoir…ezt még visszakapod.</i> Lassan lépegettünk a puha avarban, közben figyeltem, nem lépek-e bele valamibe, de nem. Robin egész végig tényleg angyalként viselkedett. Nem mentem neki egy fának se, nem buktam fel semmiben, és nem estem bele semmibe. Azért ez egy teljesítmény. Egy perc telhetett el így csöndben, majd megint megszólaltam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ott vagyunk már?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Komoly problémáid vannak a türelemmel, Hercegnő. - gúnyolódott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>De hát, ha egyszer nem mondod el hova megyünk! - kiáltottam fel most már kimerülten. Kit akarok becsapni, hullafáradt voltam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Egy olyan helyre, ami szerintem tetszeni fog neked. - éreztem a mosolyt a hangjában. <i>Ez új. Szóval tetszeni fog nekem? Ajánlom is…<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Itt vigyázz. Kicsit göröngyösebb a talaj. - tényleg az volt, sőt nem kicsit, nagyon. Ha nem fogta volna a vállamat, biztos, hogy huppantam volna egyet-kettőt. Még így is sikerült elcsúsznom, vártam, hogy hozzáütődök a talajhoz, de helyette két erős kéz kapta el a derekamat.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Én szóltam. - nevetett mögöttem Robin és talpra állított. - Ne aggódj, mindjárt ott leszünk. - <i>Na, végre!<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hol vagyunk? - kérdeztem. Közben hallottam néhány neszt. Az erdő zaja mellett lehetett hallani még valamit…olyan volt, mint a vízcsobogás. De van egyáltalán víz az erdőben? Még soha nem találkoztam vele, habár ilyen messzire még sosem jöttem.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mit hallasz? - mormogta a fülembe. Előrébb mentünk, a hang felerősödött.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Vizet. <i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól van. Leveszem a kendőt. - zene füleimnek. A sötétség lassan lehullott a szemem előtt, és elém tárult a világ. Vagyis a világ elmosódott mása, a szememnek még hozzá kellett szoknia a hirtelen fényhez. Amikor ez sikerült, egy gyönyörű látvány tárult elém. A kezemet a szám elé kaptam, a meglepődöttség, és boldogság jeleként. Előttem egy kis tavacska állt, elrejtve a fák sűrűjében. A tavacskába egy kis vízesés csobogott, milliónyi színben csillogva, ahogy a nap rávetette sugarait. Tehát nem tévedtem, tényleg vizet hallottam. Kisebb kőút vezetett a vízesés mögé, gondolom egy barlangot rejtve. A tóban ezernyi tavirózsa sorakozott, fehér és rózsaszín színben. A parthoz közel egy kis madárkát véltem felfedezni, ami a jöttünkre élénk csipogásba, és ugrándozásba kezdett. <i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Robin…ez gyönyörű. Szóhoz se jutok…<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Tetszik? - kérdezte szégyenlősen.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hogy tetszik-e? Imádom! - hirtelen a karjaiba vetettem magam, és átöleltem. Meglephettem vele, mert kissé hátratántorodott, de aztán ő is átkarolt. Egy percig maradtunk ebben a helyzetben, csendben, majd Robin megszólalt.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na? Megérte a várakozást? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Igen. - sóhajtottam. Utáltam beismerni, mikor igaza volt.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Odasétáltunk a tóparthoz, és két kőre ültünk le. Egy ideig néztük a vizet, majd egy morgásra lettünk figyelmesek. Hátranéztem, és megláttam Wrolfot, aki felénk rohant teljes sebességgel. Biztos elkódoroghatott, amikor nem figyeltünk. Én kedvesen elmosolyodtam, de Robin – nagy meglepődésemre – felpattant, és tett pár lépést hátra.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mi bajod? Ez csak Wrolf! - az állat közben odaért hozzám, és én megvakargattam a füle tövét. Aztán odaballagott a fiúhoz, és hozzásimította az orrát.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria? - szólalt meg Robin kissé félve.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Azt szeretné, hogy simogasd meg. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól gondolom, hogy ez ugyanaz a dög, ami ki nem állhatja a búrámat?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne nevezd így! - oktattam ki. - Különben is, most már kedvel téged. Hiszen segítettél nekem, és már nem akarsz elkapni. - Kíváncsian néztem, ahogy Robin remegő kézzel, de megsimogatta az oroszlán fejét, és megkönnyebbülten felsóhajtott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Látod? Mondtam én. - mondtam kicsit pimaszul. Erre elmosolyodott és elengedte Wrolfot. Az oroszlán túrbóra kapcsolt, és belegázolt a tavacskába egy nagy csobbanással. <i>Na ne.</i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Wrolf! Gyere ki onnan! Wrolf! - de hiába kiabáltam, a kutyalelkű állat csak tovább úszkált a vízben, mit sem törődve a parancsaimmal. - A bácsikám meg fog ölni.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ugyan, egy kis víz nem árt senkinek.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Persze, csak Benjamin bácsi idegeinek. - felnevetett. - Meg nem hiszem, hogy mikor hazaérek, egy bőrig ázott fekete oroszlán társaságára vágyna…- tettem hozzá gúnyosan.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hmm…és mit szólna egy bőrig ázott unokahúgocskához? - mire észbe kaptam, Robin már a karjai között tartott, készen rá, hogy a vízbe dobjon.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Robin! Ne csináld, ez egy új ruha! - nevettem és próbáltam kiszabadulni a szorításából.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ugyan, egy kis víz nem árt senkinek. - ismételte, és közben végig vigyorgott. Egyre közelebb vitt a vízhez, ez már korántsem volt tréfa.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Robin! Most azonnal tegyél le! - förmedtem rá dühösen. Megérezhette a hangomon a dühöt, mert rögtön lerakott és rám nézett.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nyugalom, Hercegnő! Csak egy vicc volt…- mondta homlokráncolva. Erre pajkosan elvigyorodtam, és egy taszítással belelöktem a nagy vadászt a tóba. Nagy csobbanással, és egy meglepett kiáltással ért célt. Mikor feljött levegőért, szitkozódni próbált, de a torkából feltörekvő víz megakadályozta ebben, és elég komikus látványt nyújtott. Hatalmas nevetésben törtem ki. Egy pillanatig még dühösen pislogott rám, majd ő is elnevette magát, a fejéről lekapta a kalapot és csavarni kezdte belőle a vizet. Fura, hogy nem esett le a fejéről, mikor hátrazuhant. Kimászott a tóból, persze csurom vizesen. A barna haja most sötétebb színű lett a nedvességtől, és rátapadt a homlokára. A bőrkabátja most még nehezebb a víztől, csizmája tocsogott minden lépésénél. Lassan elindult felém, és széttárta a karját.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ezért érdemlek egy nagy ölelést! - mondta nevetve.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Á-á. Mint már mondtam, ez egy új ruha. - nem nagyon érdekelhette, mert sikerült elkapnia, és átölelnie. Nevettem és hagytam, hogy rám csurogjon a víz.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Gyorsan eltelt az idő és vissza kellett indulnunk. Nevetgélve sétáltunk végig az erdőben, és nemsokára elértük Holdszállást. Loveday nevetve, Sir Benjamin fejét csóválva, Digweed vigyorogva, Mrs. Heliotrope szörnyülködve fogadott minket. Persze mindenki hozta a törölközőket szárítani minket. Végül a kandalló előtt kötöttünk ki, egy-egy tea kíséretében. Lassan szürcsölgettem a teámat, és a meleg tüzet néztem, ahogy lángjaival a fát mardosta. Egy perccel később Loveday lépett be a szobába, és odajött hozzánk.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na, jól szórakoztatok? - kérdezte kedvesen. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Igen. A szembekötős részt kivéve, én jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maradsz vacsorára, Robin? - kérdezte Loveday, és az öccséhez fordult. Reméltem, hogy bólint egyet, de csak szomorúan elmosolyodott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Sajnos nem megy. Még van egy-két dolog, amit el kell intéznem apámnak.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hát, rendben. Majd legközelebb. - Loveday elvette Robintól és tőlem a csészéket, és kiment a szobából.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mit csinálsz holnap? - kérdezte Robin.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Szerintem semmit…- mondtam eltűnődve.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Akkor mi lenne, ha holnap együtt csinálnánk semmit? - kérdezte egy önelégült vigyorral. Én visszamosolyogtam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól hangzik…</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-86142044383492130802011-02-06T08:49:00.000-08:002011-12-03T03:39:57.230-08:00Egy pici türelmeet<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Sziasztok! Huhh hol is kezdjem...na hát a héten vizsgát kell tennem pár tantárgyból, és egész végig tanultam az elmúlt napokban, és valószínű a következő napokban is ez lesz. Sajnos nincs időm befejezni a 4. részt, pedig már nincs sok belőle, és nem tudom, mikor fogok tudni újra gép elé ülni. </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Egy kis türelmet kérek tőletek, amint kész leszek vele, felteszem. Addig is puszilok mindenkit, és majd utána elolvasom az újonnan született részeket:D</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">na sziasztook:))</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">(L)</span>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-6354778638857119402011-01-30T03:58:00.000-08:002011-12-03T03:40:29.625-08:003. rész: A legszörnyűbb rémálmod<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A/N: 3. RÉSZ!! :D Tudom, egy kicsit rövidebb, mint a többi, de a meglepetést a következőre akartam hagyni. ;) Ezt a részt minden kedves olvasómnak ajánlom, és remélem Lady is hamar el tudja olvasni. Sok sikert a költözéshez! Az egyik szavazás lezárult. A szavazatok alapján azt akarjátok, hogy folytatódjon a történet, úgyhogy így is fogok tenni. </b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A cselekmény már kezd bonyolódni, és Maria hamarosan találkozik új ellenségével:))</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>Puszillak titeket! </b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">_____________________________</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Maria’s POV</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Este. Ilyenkor az erdő fekete lepelbe burkolózik, lehetetlenné téve a tájékozódást. A fák csupán szürke homállyá válnak, és ágaik olyanok, mint karmos kezek, amelyek vissza akarnak rántani, mielőtt eléred a célod. Ilyenkor a hold sem tud segíteni, azzal, hogy ezüstös fényével megmutatja az utat, mert a fekete felhők eltakarják, elrejtik, minden erdei utazó elöl. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Fenyegetően lebegtek ott, és figyelmeztettek: vihar közeledik. De engem nem érdekelt sem a leszálló éj, sem a sötétség, csak futottam és futottam, ahogy a lábam bírta. Valaki üldözött. Hallottam a nehéz csizmák dohogását a talajon, ahogy néhány száraz ág, vagy falevél megreccsent alattuk. Fehér hálóruhában, és hálóköntösben voltam, a lábamon csupán egy otthoni papucs. Szörnyen fáztam. De nem érdekelt, nem érdekelt, csak futottam, és futottam, nem kaphatott el. Soha…<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Nagy sietségemben megbotlottam egy kiálló gyökérben, és nagyot zuhantam. Legalább egy métert csúsztam a földön. Mire megpróbáltam felevickélni magam, a fekete árny már ott állt előttem. Csuklyája a fejére húzva, így nem láthattam mást csak egy pengevékony, vértelen ajkat, ahogy ördögi vigyorra húzódik, megmutatva az éles fogakat.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span><i>Végre találkozunk…Holdhercegnő.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span><i>Ki maga, és mit akar? - pánikba estem.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span><i>Hogy én ki vagyok? - szünet - …a legszörnyűbb rémálmod.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Felsikoltottam.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Az ágyamban ültem, és szuszogtam. A takaró és párnák nedvesek voltak az izzadságtól, és ekkor eszméltem fel. Csak egy álom volt. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülve, és visszadőltem a puha matracra, ami szintén nedves volt. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Még soha nem volt ilyen álmom. Persze, álmodtam már rosszat, jó párszor, de ez akkor is…más volt. Igazinak tűnt. Olyan volt, mint egy jóslat…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Gyorsan öltöztem, csak úgy kapkodtam magamra a ruhákat. Kicsit elaludtam, pedig tudtam, hogy ma Robinnal találkozok. Egy kék bársony ruhát vettem fel, nem túl hosszú uszállyal, olyat, ami pont illik egy erdei sétához. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Kettesével szedve a lépcsőket futottam le az étkezőbe. Nem éppen illedelmes dolog, de tényleg sietnem kellett. Jóízűen fogyasztottam el Marmalode túrós süteményét egy kis teával. Bácsikám felfigyelhetett a gyors majszolásomra, mert furcsán nézett rám.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria? Mi ez a nagy sietség? Talán készülsz valahová? - kérdezte megütődve.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Öhm…elnézést bácsikám. És igen, ma délelőtt találkozok Robinnal.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ó, a DeNoir fiú…értem már. - sejtelmesen elmosolyodott. <i>Először Loveday, most meg ő is? Mi baja van mindenkinek? <o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Vállat vontam, és kisiettem az előtérbe. Ott találtam Wrolfot.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Eljössz velem Wrolf? - kérdeztem kedvesen, és megsimogattam az állat fejét. Egy elégedett morgást hallatott, és felpattant. Ez gondolom igent jelentett.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Félórányi séta után, végül arra a helyre lyukadtam ki, ahol mindig is találkozni szoktunk. Robin egy farönkön ült, és egy fadarabot farigcsált a bicskájával. Messziről nem tudtam kivenni, hogy milyen alakja van. Lépteim zajára felnézett, és mosolyogva köszöntött.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jó reggelt, Hercegnő.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jó reggelt. - válaszoltam kedvesen.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Odamentem, és leültem mellé a rönkre. Wrolf mellém ült. Ekkor láttam meg a kis figurát. Egy kakas volt az.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Miért éppen kakas?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na vajon miért? - kérdezte gúnyosan.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól van, a klánod miatt, értem. Attól még megkérdezhetem nem?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mindent túlkomplikálsz. Tiszta Merryweather vagy. - forgatta meg a szemét.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Te meg tiszta DeNoir. - feleltem dacosan. Hirtelen elhallgatott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>De ezt szereted bennem, nem igaz? - kérdezte kajánul, és rám nézett. Én kicsit elfordítottam a fejem, nem mertem találkozni a tekintetével.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nézz rám. - suttogta, de én mégis hallottam. Alig láthatóan megráztam a fejem, éppen hogy csak észrevegye. Egy meleg tenyeret éreztem az államon, ahogy felé fordította a fejem. Találkoztam meleg barna szemeivel, és rögtön elvesztem bennük. Orrunk összeért, ajkunk csak néhány aprócska centi távolságra egymástól. Közeledni kezdett. Egyszercsak egy koppanást hallottam, és egy kis toboz gurult le a földre Robin feje búbjáról. Robin halkan szitkozódott, és a fejét simogatva felfelé tekintett. A fölöttünk lévő fáról egy vörösbegy csipogott, és ”építőanyagot” keresett a fészkéhez, közben száraz tobozokat lökdösött le ránk. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ezt direkt csináltad! - kiláltott fel neki Robin dühösen. A kis madárka csak a fejét aranyosan forgatva csipogott le a fiúra. Az egész jelenet annyira komikus volt, hogy röhögésben törtem ki, és majdnem ledőltem a rönkről. Robin hamarosan csatlakozott hozzám, és hasunkat fogva nevettünk vidáman.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Én hirtelen elhallgattam, és lehajtottam a fejem. Eszembe jutott az álmom, és eltűnődtem rajta. <i>Ki volt az az ember? Ember volt egyáltalán? És mit akart? </i>Kérdések milliói kerítették hatalmába a gondolataimat. Észre se vettem, hogy szomszédom is abbahagyta a nevetést, és aggódó szemekkel nézett rám. </span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria?</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Nincs válasz.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mariaa?</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Még mindig semmi.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria! - kiáltotta.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Felriadtam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Te-tessék? Mondtál valamit? - kérdeztem megzavarodva.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria, minden rendben?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Persze. Miért ne lenne? </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne próbálj átverni, túl jól ismerlek. Mi jutott eszedbe hirtelen? Mond el… - kérlelt engem olyan szemekkel, amelyeknek tudta, hogy nem tudok ellenállni. Sóhajtottam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hát…rémálmom volt. És annyira valóságosnak tűnt…</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mi volt benne?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Este az erdőben futottam, még a hold sem volt fent az égen, és nem tudtam merre megyek. Valaki üldözött, de nem tudom, hogy ki. Egyszercsak megbotlottam egy kiálló gyökérben, vagy ágban és elestem. Felálltam, de akkor már ott állt előttem az az árny. Feketébe öltözött, és csuklya volt rajta, így nem láthattam az arcát. De valamit nagyon furcsálltam. Amikor elvigyorodott, megláttam a fogait. Ó Robin, olyanok voltak, akár egy farkasé. Nem hiszem, hogy egy embernek lehetnek ilyen fogai. Biztos vagyok benne, hogy ártani akart nekem. De ekkor felsikoltottam, és felébredtem. - amikor befejeztem, Robin nem mondott semmit. Csak nézett maga elé, és láttam rajta, hogy gondolkozik.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Robin? Mi az? - kérdeztem kíváncsian.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>…Semmi. Felejtsd el, csak egy álom volt. - mondta szokatlanul nyugodtan. Nem mondott igazat. De nem tudtam tovább faggatni, mert máshova terelte a témát. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Figyelj csak. Szeretnék mutatni valamit. - mondta vigyorogva.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mit?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Persze majd megmondom tán? Meglepetés. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jó, jó. Akkor? Merre?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Neked semerre. - mondta pimaszul. Hirtelen elővett egy fekete ruhadarabkát, és megfordított. Rákötötte a szememre. - Majd <i>én</i> vezetlek.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Azt már nem! Még a végén direkt árokba vezetsz! - feleltem dacosan, és megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ez nem is rossz ötlet. - éreztem az önelégült mosolyt a hangjában. - De nem kell aggódnod. Jó leszek, mint a kisangyal. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Te? Mint egy angyal? Nekem annyi… - erre csak nevetni tudott, és elkezdett vezetni a vállamnál fogva a meglepetés felé…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-12300915227061203212011-01-25T10:11:00.000-08:002011-12-03T03:41:00.696-08:002. rész: Vacsora a Merryweather házban<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A/N: Ez is megvolt. Komolyan, az hittem csak csütörtökig végzek. De ma este megtámadott az ihlet, vagy mi a szösz és nem hagyott nyugodni :D. Várom a véleményeket.</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>Ja és tudom, azt írtam, hogy Robin's POV-ba lesz, de szerintem Maria bőrében könnyebb fogalmazni, úgyhogy ezt egy későbbi alkalomra halasztom.</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>Puszilok mindenkit!</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>/Sanixy96/</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Maria’s POV (Point Of View)</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><i>…</i><span class="apple-style-span"><i>Mi ez a zaj? Jöjj, drága tőr!</i></span><i><br />
<span class="apple-style-span">Kirántja Romeo tőrét</span><br />
<span class="apple-style-span">Ez hüvelyed. (Magába döfi) Itt rozsdásodj te: ölj meg!</span><br />
<span class="apple-style-span">(Romeo holttestére rogy s meghal.)</span></i><span class="apple-style-span"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span class="apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Kop! Kop! Kop!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ijedten kaptam fel a fejem a hang hallatán. Körbenéztem a szobában, és rájöttem: a toronyban vagyok, az ágyamban, és egy könyvet tartok a kezemben, amit csak az imént olvastam oly elmerülve. Azt is felfogtam, hogy a hang az ajtó felöl jött, pontosabban attól, aki az ajtó mögött állt. Kopogtattak.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Szabad. - feleltem gyorsan, hogy ne várakoztassam meg a jövevényt. Az ajtó kinyílt, és egy női alak dugta be rajta a fejét. Világos barna, hosszú fürtjei lazán lógtak előre, ahogy a hölgy lehajolt kissé, hogy beférjen a kis toronyajtón. Gyönyörű szemei kápráztak a gyengécske fényben, mosolya szikrázott, akár maga a nap. Loveday volt az.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria, édesem! - gyorsan betipegett és leült az ágy szélére. - Nem tudom, hogy az öcsém… - gyorsan a szavába vágtam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Igen Loveday, szólt nekem. Ma találkoztam vele az erdőben. - elmosolyodott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Akkor ideje lenne elkezdened öltözni. Egy óra múlva itt lesznek.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mi? Miért? Nem hiszem, hogy ez az este olyan fontos lenne, hogy… - most ő vágott a szavamba. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem nyitok vitát. Szeretném, ha a legjobb oldaladat mutatnád, elvégre apám is eljön. Higgy nekem, tőle igenis egy elismerő teljesítmény, hogy egyáltalán elfogadta a meghívást. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Sóhajtottam, és kimásztam az ágyból. Tudtam, hogy jobb érvvel úgysem tudnék előhozakodni.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Fél óra múlva lefelé lépegettem a lépcsőn, rajtam smaragd zöld bársony ruha, fekete szalagokkal díszítve. Nem volt nagydolog, csak mégis egy kicsit elegánsabb az estére. A hajam egyszerűen le volt engedve, benne szintén néhány fekete szalag. Ahogy jött a kanyar megláttam a főbejárat előtt álló jövevényeket, Sir Benjaminnal és Mrs. Heliotropepal beszélgettek. Ott volt Cour De Noir, szokásos fekete öltözékében. Azon gondolkoztam, vajon öltözött-e valaha más színbe. Mellette Robin állt, szinte ugyanabban a göncben, amiben ma is láttam, kivéve a fekete bőrdzsekijét cserélte ki egy szebbre (szintén bőr), amin nem volt annyi szegecs, vagy gomb, vagy mi a csuda. A madártollas valami se volt rajta<i>. </i>Vajon mi a fenéért hordta azt a micsodát…soha nem tudtam rájönni. De a szokásos fekete kalapja még mindig rajta volt, igaz elég hiányos lett volna nélküle…az a kalap szinte már hozzánőtt a fejéhez, és nem tudtam volna máshogy elképzelni. A mellette álló férfira azonban gyanakvó pillantást vetettem. Olyan harmincöt év körüli lehetett, egy fehér inget, és fölé egy piros mellényt vett fel, és egyszerű, fekete kordszerű nadrágot. Még soha nem láttam errefelé, igaz, azóta, hogy megszöktem a várbörtönből, még egyszer sem voltam a De Noir várban. Nem tudhattam, nem tartozik-e a klánhoz. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ahogy feléjük közeledtem, minden tekintet a teremben rám irányult. Egy pillanatra elkaptam Robin pillantását, és kedvesen elmosolyodtam, ő pedig viszonozta a mosolyt.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Miss Merryweather! Örülök, hogy újra látlak. - köszöntött Cour De Noir mély öblös hangján.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Én is örülök. - mosolyogtam. Azóta sokkal kedvesebb ember lett, de sajnos nem sokat találkoztunk. Éppen csak párszor az erdőben. Ekkor az ismeretlen lépett elém.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Bizonyára engem még nem ismersz. A nevem Mr. Costa, Robin tanítója vagyok.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Igazán? Nem is tudtam, hogy Robinnak van tanítója. - kérdő pillantást vetettem a fiúra, aki csak megvonta a vállát.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Valahogy csak meg kellett tanulnom ezt-azt. Apám meg nem éppen tanító szellemű… </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>No azért ne túlozzunk, te sem vagy éppen tökéletes diák…- torkolta le játékosan Mr. Costa. Beszédén érződött egy kis akcentus, meg hát a neve sem volt éppen angol…talán olasz? Viszont akkor mit keresett itt, Holdföldén? Furcsa érzéseim voltak ezzel az alakkal kapcsolatban, és nem tudtam, hogy miért…</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ezek után mindenki bevonult az étkezőbe, és helyet foglaltunk. Az asztalfőn természetesen Sir Benjamin ült, jobbján Cour De Noir. Elmerülten cseverésztek, mintha mindig is barátok lettek volna. Meg kell, hogy mondjam elég érdekes látványt nyújtott. Bácsikám balján Loveday ült, mellette helyezkedtem el én. Direkt mellé akartam kerülni, mert így szemmel tarthattam a velem szemben lévő Mr. Costát. Nem értettem miért nem vagyok vele olyan bizakodó, mint mindenki más a teremben. Mrs. Heliotrope semmi gyanúsat nem észlelhetett, mert állandóan kérdésekkel bombázta a tanítót a tanítási módszereiről, és megosztotta vele a sajátjait is. Robin Mr. Costa mellett ült, és hallgatta a beszélgetést. Bár nem hiszem, hogy érdekelte, mert valamilyen oknál fogva mindig éreztem egy kisebb rúgást a sípcsontomon. Arra is gondoltam, hogy Mr. Costa az, és hogy csak véletlenül csinálja, de ő folyamatosan nevelőnőmmel társalgott. Ezért csak ő lehetett, annál is inkább, mert az első rúgásoknál mikor ránéztem, mindig kajánul elmosolyodott. Már kezdtem unni. Jó, tényleg nem rúgott erőseket, de minek csinálta? Mással is elszórakoztathatná magát, nem csak azzal, hogy engem bosszant. Aztán arra gondoltam, hogy talán ha nem figyelek rá, akkor abbahagyja.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Paff! - nem érdekel.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Paff! - még kevésbé nem érdekel.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Paff! - ah, azért ez már fájt.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Paff! - elég legyen már!</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Paff! - jól van, ennek véget vetek.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Elővettem a leggyilkosabb arckifejezésemet, és dühösen ránéztem. Nem látszott, hogy hatott volna rá, csak még jobban elvigyorodott, és kacsintott egyet. <i>Ah, hogy lehet ilyen gyerekes?</i> </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Robin kuncogott, és hirtelen Mrs. Heliotropehoz fordult. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mrs. Heliorope? - az említett meglepetten, de abbahagyta a beszélgetést és a fiúhoz fordult.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>I-igen? </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Esetleg nem cserélne helyet Mariával? Akkor könnyebben folytathatná a beszélgetést Mr. Costával. - <i>Hogy mi van?? Most meg helyet akar velünk cseréltetni? </i></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ugyan, szerintem így is nagyon jól hallják egymást…- Mrs. Heliotrope a szavamba vágott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Maria, kedvesem, ez tényleg jó ötlet, tudod, hogy már nem igazi a hallásom. Cseréljünk helyet! - sóhajtottam. Úgy látszott ez nem az én napom. Mindenesetre engedelmesen helyet cseréltünk, így most az a felfújt hólyag ült velem szemben. Mire mindenki figyelme visszakalandozott az abbamaradt beszélgetésekre, halkan rászisszentem Robinra.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mi bajod van? Nem tudnál békésen beszélgetni, mint mindenki más? </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem. Ugyanis nem érdekel, hogy éppen milyen módszert akar alkalmazni rajtam Mr. Costa. Komolyan mintha valami kísérleti nyúl lennék!</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ennyire zavar?</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> -</span>Tudod elég idegesítő, ha állandóan csak rólad beszélnek.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ó, szóval a madárka szégyenlős? - mosolyodtam el önelégülten.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Szó sincs róla! Csak…mindegy, miért nem csinálunk valamit, unom, hogy őket hallgatom…- hirtelen felderült az arca, megcsillant a szeme, és pimaszul elmosolyodott. - Miért nem vezetsz körbe a házban? Megmutathatnád a szobádat is… - ezen megforgattam a szemem.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jó, rendben. De nem tudom, bánnák-e, hogy…- a szavamba vágott.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Apám? Maria körbevezetne a házban…nem baj ha most itt hagyjuk a vacsorát? - kérdezte az apjához fordulva. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Menjetek csak. Mi megleszünk. - felelte Cour és legyintett a kezével. Robin fellengzősen rám mosolygott és felpattant a helyéről. Kinyújtotta a karját, hogy belékaroljak. Kis habozás után meg is tettem, és együtt kimentünk a teremből. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Körbevezettem az egész házban, amelyet most nem ecsetelnék, tudniillik Holdszállás hatalmas. Már csak egy volt hátra: a toronyszobám. Lassan lépkedtem fel a torony lépcsőin, Robin szorosan mögöttem. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hát nem mondom, lehetne a szobád egy szinttel lejjebb is. - nevetett.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Mindjárt fent leszünk, ne aggódj.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Csakugyan néhány lépcsőfok után felértünk, és a kis ajtóhoz lépkedtünk. Még nekem is le kellett hajolnom, hogy beférjek a szűk ajtónyíláson, ne tudtam Robin hogy fog beférni.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Kisebb ajtót nem tudtál keríteni, Hercegnő? - kérdezte gúnyosan, de végül csak be tudta evickélni magát a szobába. Körbenézett, majd egy gyors mozdulattal elterült az ágyon. - Nem rossz kéró. De az ágy lehetne egy kicsit keményebb is…</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Haha Mr. Kényes, na kelj föl, nem most kell aludni. - próbáltam felhúzni a bal karjánál fogva, de Robin nehezebb volt, mint hittem. Hiába erőlködtem, nem akart moccanni. Ráadásul minden próbálkozásom után egyre jobban nevetett. Ez azért idegesített.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hogy tudtál akkorákat ütni, hogy beliluljon a helye, most meg fel sem bírsz húzni az ágyról.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Talán ha nem lenne akkora egód, könnyebben menne.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Hé! - kapta fel a fejét hirtelen. Elnevettem magam és lehuppantam mellé az ágyra.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Hirtelen hátranyúlt és kihúzott valamit a háta alól. A könyv volt az amit ma olvastam.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ez meg mi?...Romeo és Júlia? - kérdezte fintorogva.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne vágj ilyen képet! Nem én akartam elolvasni…Mrs. Heliotrope erőlteti. Különben sem hiszek a ”szerelem első látásban”, úgyhogy nem éppen nekem való olvasmány. - Erre nem mondott semmit. Kicsit meglepődtem, valami piszkálódásra számítottam, de nem. Robin csak nézett maga elé, és mintha egy kis gondterheltséget olvastam volna ki a szeméből. Fura…Mindenesetre igazat mondtam. Tényleg nem hittem benne. Hogy lehet ilyen ostobaságot kitalálni? Ahhoz, hogy valaki szerelembe essen, mélyebb érzésekre van szükség, nem látványra.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Éreztem, hogy keze megtalálja az enyémet és elkezd kis köröket rajzolni a kezemre. Szerintem nem vette észre, mit csinál, de úgy tűnt ez megnyugtatja, úgyhogy hagytam, hagy csinálja. Egy kis ideig ültünk így, csendben, majd észrevettük, hogy elszaladt az idő, és lesiettünk. Mr. Costáék már az ajtóban álltak, és a búcsúzó szavakat váltották. Mire az ajtóhoz értünk, Robin felém fordult, kezemet a kezébe vette és megcsókolta. Ezen kicsit elpirultam, de alig észrevehetően.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Holnap 11-kor? - kérdezte.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól hangzik. - bólintottam. - Elhozom Wrolfot is.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Rendben. Akkor holnap. - bólintott és elbúcsúztunk. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Viszlát Miss Merryweather. Remélem, nemsokára újra találkozunk. - köszönt el tőlem Mr. Costa is. Bólintottam, és elvonultam a szobámba. Aznap este mosolyogva feküdtem le, és talán úgy is aludtam el. Tudtam, hogy a holnapi nap jónak ígérkezik…</span></div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7492903901427986841.post-72858005233987700322011-01-22T12:46:00.000-08:002011-12-03T03:41:25.445-08:001. rész: Minek az a kalap?<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A/N(Author’s Note): Huhh...az első rész. Nem hittem volna, hogy még ma befejezem...a leírást legalább 5-ször átírtam -.-" Az írás keményebb meló mint hittem. Tudom, a cím szörnyű, de semmi nem jutott az eszembe...De azért remélem tetszik :D </b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>A következő rész címe "Vacsora a Merryweather-öknél". Valószínűleg Robin's POV-ba fogom írni, de ki tudja...jó szórakozást! :]</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b>/sanixy96/</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><b><br />
</b></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Maria’s POV (Point Of View)</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Reggelre járt az idő Holdföldén. A meleg napfény lágyan simogatta sugaraival a fellegeket, bár nem érték el a talajt, hiszen a szürke felhők úgy borították el az eget, mint hótakaró a sziklás hegycsúcsokat. Az ősz jelei már kezdtek megmutatkozni. A hideg szél gyengéden lengette a fák koronáját, amelyek most ezernyi színben tündököltek, és egy-egy suhintásnál néhány száraz falevél szállingózott le az ágakról, hogy az erdő puha avarában érjen földet. Egy ideig néztem, hogyan kergetőznek a hűvös szélben, hogyan emelkednek a magasba, és hogyan szállnak le ismét. Karjaimat összefonva gubbasztottam egy farönkön, vörös köpenyem beborította a vállam, megvédve engem a hideg őszi szellőtől. Szürke selyemruhám a földet súrolta, néha meg-megrezzent velem együtt, ahogy megborzongtam. Meglepően még mindig jó volt rám, pedig azóta sokat nőttem, és kikerekedtek a vonásaim.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Egyre türelmetlenebb lettem. Sokáig ülni a hidegben nem éppen kellemes dolog, és én már egy fél órája vártam. Egyszer csak hallottam, ahogy egy ág megreccsen és felnéztem. Egy fiú állt előttem szinte talpig feketében. Egyedül piros sálja tűnt ki, és egy tollakból álló dísz a nyaka tájékán. Göndör barna haja kilógott fekete kalapja alól, meleg barna szeme engem fürkészett majd kajánul elmosolyodott.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Helló Hercegnő.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Az előttem álló személy természetesen Robin De Noir volt. A legjobb barátom, és szinte az egyedüli barátom mióta Holdföldén éltem. Már több mint másfél év telt el azóta, hogy megmentettem a völgyet, és időközben sok minden történt. Loveday és Sir Benjamin nem sokkal az események után össze is házasodtak. Gyönyörű nyári esküvő volt, szinte az egész falu és a De Noir klán is velünk ünnepelt. Így Loveday De Noirból Lady Loveday Merryweather lett. Nem sokkal ezután nevelőnőm és Mr. Digweed esküvője következett, ami persze nem volt olyan hatalmas, mint a bácsikáméké. Miss Heliotrope nem volt hajlandó változtatni a nevén Digweed bármilyen kérlelésére sem. Egyedül a Miss-t változtatta meg Mrs-re, így az új neve Mrs. Heliotrope lett. Önkéntelenül is kuncognom kellett az emléken, amikor Digweed felvetette a névváltoztatás lehetőségét, amelyet heves tiltakozás követett Mrs. Heliotropetól. Wrolf továbbra is velünk élt, ezúttal persze oroszlánként, de viselkedése még mindig kutyáéhoz hasonló volt, így senkinek sem kellett félnie tőle. A kulcsszó az, hogy nem kellett, de ez nem azt jelentette, hogy nem tartották meg a három lépés távolságot. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Robin időközben közelebb jött hozzám, a mosoly még mindig az arcán. Engem azonban nem hatott meg, még mindig dühös voltam rá. Több mint fél órán át várakoztatott az Isten szerelmére! Pedig ő mondta, hogy találkozzunk.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Tudod te mennyi az idő? - kérdeztem dacosan. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem, nem éppen. Miért is? - felelte és megvonogatta a vállát nemtörődöm módon, mintha nem tudná, miről van szó. Ezzel csak még jobban felmérgesített.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne játszd az ártatlant. Tudod, hogy miről beszélek. Majdnem egy órát késtél! - frusztráltan dobtam a karom a levegőbe.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne túlozzunk, Hercegnő. Alig tíz perc volt az egész. - nevetett Robin és mégegyszer végignézett rajtam. - Amúgy meg csinos vagy ma. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ez meglepett. Rögtön el is felejtettem a haragomat, inkább próbáltam nem elpirulni..sikertelenül. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, és máris úgy nézett ki a fejem, mint egy pipacs. Remek. Robin észrevehette a zavartságomat, mert elvigyorodott.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Csak nem pirult el a hercegnő? - bosszantott tovább. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Dacosan ránéztem, majd eszembe jutott valami és ravaszul rámosolyogtam. Kérdőn nézett rám, és ezt kihasználva gyorsan lekaptam a fejéről a kalapját és futni kezdtem. Egy meglepett hangot hallatott, majd egy hangos ”hé!”-vel utánam rohant. </span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Add vissza a kalapom te kis boszorkány! - kiabált utánam bosszúsan én pedig nevetve futottam tovább. <i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;"><i>Eddig hercegnő voltam, most meg átváltottunk boszorkányra?</i> Gondoltam játékosan és kuncogtam. Egyszer már hívott engem így, amikor régen nem messze innen fellógattam egy fára. Az emléktől csak még jobban nevetni kezdtem.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na, mi az? A madárka elvesztette a kalapját? - kacagtam hátrafordulva, de mivel még mindig futottam, és mivel tudtommal hátul nincs szemem, így nem láttam az utat és nekiütköztem egy fának. Meg mernék esküdni, hogy reccsent egyet.<i><o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Mire visszanyertem az életjelenlétemet és megfordultam, Robin már ott állt előttem és pimaszul nevetett.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>A nagy vadász ismét győz a vad felett. - mondta büszkén és már nyúlt volna a fejfedőjéért, amikor gyorsan a hátam mögé dugtam. </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne vegyél rá mérget. - feleltem vissza ugyanolyan büszkén.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Egy pillanatra elkomorult, aztán lassan elmosolyodott. De nem egy kedves, meleg mosoly volt az, hanem inkább önelégült, pimasz, ravasz…<i>ennek nem lesz jó vége.</i> </span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Biztos vagy benne? - kérdezte kajánul mielőtt átkarolta a derekamat és a fához nyomott gyengéden. Éreztem, ahogy felgyorsul a szívverésem.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>I-igen. - mondtam már egy kicsit dadogva, a kezem még mindig a hátam mögött, benne a kalap. Még közelebb jött, hogyha ez egyáltalán lehetséges, mellkasa az enyémnek támasztva, persze finoman. Éreztem, ahogy meleg lehelete lágyan simogatja a nyakam, és libabőrössé tesz.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Egészen biztos? - suttogta a fülembe, már alig hallottam valamit.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>É-én… - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de éreztem, hogy elfogy a hangom. </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Magbabonázva néztem a szemébe, ami mintha bennem kutatott volna. Melegem volt, s mégis fáztam, éreztem, ahogy gyengül a kezem és lassan átengedem neki a kalapot. Ő lassan lecsúsztatta kezeit a derekamon, és fejére tette a fekete fejfedőt. Én még mindig nem ocsúdtam fel, amikor nevetve felkiáltott, és én összerezzentem.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nyertem! - vigyorgott és hátrébb lépett, félve egy esetleges támadástól. Időközben megtanulta, hogy nem félek visszaütni.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Egyszer csak rájöttem mi történt, és dühösen ránéztem.</span></div><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ez csalás! – szegeztem le, mire ő elkezdett nevetni. Mikor nem hagyta abba, én is elmosolyodtam és elnevettem magam.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Mire végre levegőhöz jutott, mégegy kérdő pillantást vetettem Robinra. Ő megvonogatta a vállát és így szólt:</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Jól van, jól van. Bocsánat, hogy megvárakoztattam a nemes hercegnőt…- mondta kissé gúnyosan.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Na azért. - mosolyodtam el pimaszul. - Egyébként miért is kellett eljönnöm? Loveday azt mondta sürgős.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ne aggódj, annyira azért nem sürgős, csak a drága nővérkém mindent eltúloz. - felelte a szemét forgatva. - Sir Benjamin meghívott engem és az apámat vacsorára, ma este.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Ma este? És nekem erről miért nem szólt? - lepődtem meg.</span></div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Nem tudom. Engem Loveday kért meg, hogy szóljak neked, ezért írtam, hogy találkozzunk. - Ezen kicsit elcsüggedtem. Tehát nem azért jött, mert látni akart. Utáltam azt hallani, hogy nélkülözhető vagyok. Mert hát..ez volt az igazság. A Londonban töltött idő alatt mindig csak azt hallottam Mrs. Heliotropetól, hogy egy hölgy akkor szép, ha nem hivalkodó, és viselkedése átlagos. Ezt el is fogadtam, de meg kell, hogy mondjam eléggé zavart, hogy nem lehettem teljesen az aki. Apa pedig mindig azt mondta legyek önmagam…és ne foglalkozzak nevelőnőm ostobaságaival. Aztán rájöttem, hogy holdhercegnő vagyok, különleges, egyedi. És ha engem kérdeztek, sokkal jobb érzés így. <i>De vajon tényleg nem vagyok már átlagos?</i>- Meg hát szerettelek volna látni..még így, vacsora előtt. - csengtek Robin szavai a fülemben, és kedvesen mosolyogva megsimogatta az arcom.</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #073763; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: x-small;">Ezen én is elmosolyodtam. Olyan könnyen jókedvre tudott deríteni, hogy az már szinte ijesztő. Ráadásul bármikor rám nézett, furcsa érzés kezdett kavarogni a gyomromban..mintha ezernyi kis élőlény mászkált volna odabent. <i>Mi bajom van? </i>Még egy kicsit maradtam, beszélgettünk, nevettünk, aztán elköszöntem, mert megígértem Mrs. Heliotropenak, hogy hamar visszajövök. Nyögve felsóhajtott, egyértelműen a ”jókislány” viselkedésemen, majd egy öleléssel ő is elköszönt. Ahogy ballagtam vissza, mégegyszer hátrafordultam, és figyeltem, ahogy Robin távolodik tőlem. Megláttam valami kis kéket kilógni a kabátja zsebéből, rögtön ráismertem..az egyik szalagom volt az. Kuncogtam, persze úgy, hogy ne hallja és mentem tovább. <i>Ez egy érdekes este lesz…</i></span></div>sanixyhttp://www.blogger.com/profile/03251972019584741143noreply@blogger.com15